allarrow-downarrow-leftarrow-rightarrow-upcalendarcategorychevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-updatadatededoidownloaddurationenenvelopeeventfacebook-altfacebookfilterforwardhamburgerhuinfoinstagramlinkmailmediaMTMTorcidpausepeoplepersonphone-callphonepinterestplay-circleplaypostpublicationquoteresearchrewindsearchsettingssharespotifystoptagstiktokuservolume-mutevolumeyoutube

VR-térben reprodukálták Makovecz Imre Mozgásforma-kísérleteit

VR-térben reprodukálták Makovecz Imre Mozgásforma-kísérleteit

A közelmúltban egy interdiszciplináris kutatási együttműködés keretében Makovecz Imre 1972-ben indított Mozgásforma-kísérleteinek digitális rekonstrukciójára és újraértelmezésére vállalkozott Adamovich Ferenc Tamás, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészeti Ösztöndíjprogram alumni ösztöndíjas művésze, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet megbízott kutatója.


Az eredeti kísérletsorozat célja az volt, hogy az emberi mozgás térformáló hatásának vizsgálatán keresztül járuljon hozzá az organikus építészet formai és szerkezeti kérdéseinek mélyebb megértéséhez. Négy építészeti alaphelyzethez (síkságon, lejtőn, szakadék szélén, szakadékban) egy euritmiára épülő mozgássort alakított ki, majd fázisfotókkal törekedett megjeleníteni a mozgás által kivágott teret és matematikusok segítségével mérni az ízületek közötti távolságokat, szögeket, amelyet a kor technikai eszközei nem tettek lehetővé.

Adamovich Ferenc Tamás jelen kutatásának különlegességét az adja, hogy nem csupán elméleti síkon vizsgálta Makovecz Imre építészetét, hanem négy euritmista és a Realis Stúdió motion capture technológiájának bevonásával elemezte az emberi mozgás térformáló hatását. A testre helyezett érzékelők segítségével végzett mozgáselemzés lehetővé tette, hogy az emberi test mozdulatai pontosan rögzíthetők és digitálisan elemezhetők legyenek. Mélységi képpel vizuálisan láthatóvá tette a mozgás által „kivágott” tereket és pontos ízületi távolságokat és szögeket kapcsolt hozzá egy animáción keresztül. A kutatás az építészeti gyakorlat szempontjából is releváns kérdéseket vet fel. A projekt eredményeit építész szakértők – köztük Füzes András, Lukács Péter, Nyul Dávid és Hajas Ágnes – bevonásával értékelték, akik vizsgálták azok alkalmazhatóságát az organikus építészeti gondolkodásban. A kísérletben közreműködött továbbá Sáros László György, az MMA rendes tagja, aki részt vett az 1972-es eredeti Mozgásforma-kísérletben is. Az ő történeti tapasztalatai, valamint a kezdeti koncepcióhoz való személyes kapcsolódása fontos szerepet tölt be az eredeti elképzelés és annak kortárs újraértelmezése között. A kutatás szakmai és művészi aspektusait Scheily Mária, az Artemisz Euritmia Színpad vezetője, valamint a Realis Stúdió technológiai támogatása is gazdagította.

Az eredmények részletes feldolgozása és a kutatómunka jelenleg is folyamatban van, szakmai publikációja ősz folyamán várható.