Hatalmas érdeklődés és érdemi vita keretezte a 2026. október 20-án a Walter Rózsi-villában megrendezésre került Az építészet jövője vitaestsorozat hatodik alkalmát, amely a tradicionális építészet oktatásának lehetőségeit és mai értelmezését állította középpontba. A historizmus amerikai fellegvára – A Notre Dame-i építészképzés tanulságai című est első részében Katona Vilmos építészteoretikus, az MMA MMKI megbízott kutatója mutatta be a University of Notre Dame School of Architecture intézményében 2026 elején vendégkutatóként szerzett tapasztalatait. Az előadás arra világított rá, hogy a Notre Dame-i képzésben a történeti precedensek, a kézi rajz, valamint a klasszikus és tradicionális építészeti tudás nem a kortárs technológiák ellenpontjaként jelenik meg, hanem azokkal együtt alkotja a tervezői gondolkodás alapját.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen Baliga Kornél belsőépítész, Bálint Tamás építészmérnök és műemlékvédelmi szakmérnök, Erhardt Gábor Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész, valamint Rabb Péter, a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének oktatója vett részt, a beszélgetést Katona Vilmos moderálta. A résztvevők a historizmus és az élő hagyomány közötti különbségről, a történeti építészeti tudás mai alkalmazhatóságáról, valamint arról beszélgettek, miként lehetne a magyar építészképzésben a történeti ismereteket ismét közvetlenebbül összekapcsolni a tervezés gyakorlatával.

A beszélgetésből az rajzolódott ki, hogy valós igény mutatkozik a historizmus és a klasszikus építészet mélyebb megismerésére, nem feltétlenül rögzült stílusok követésére, hanem egyes történeti mesterek tervezési módszereinek, formai gondolkodásának és stílusának tanulmányozására, illetve gyakorlati alkalmazására. Az amerikai modell magyarországi meghonosításához több lehetséges út is körvonalazódott: az oktatás helyszínének gondos megválasztása és a hely szellemének megtapasztalása, szakmérnöki szintű továbbképzések indítása, valamint az alapvető tervezési tárgyak módszertani újragondolása. A vita egyik legerősebb tanulsága szerint a hallgatók és a szélesebb közönség részéről is létezik érdeklődés a tradicionális és klasszikus építészeti tudás iránt, miközben ennek kibontakoztatására a jelenlegi szakmai és oktatási keretek csak korlátozott lehetőséget adnak. Az alkalom ugyanakkor azt is megmutatta, hogy immár adott a lehetőség e szemlélet újragondolására, és egy szélesebb szakmai párbeszéd elindítására.