Szubjektív beszámoló két egyházzenei estről

• Kolozsvári misék, 2026. április 10., Szervita téri Szent Anna Templom
• Progresszív Keresztény rockkoncert, 2026. április 11., Böszörményi úti Református Templom

Windhager Ákos (MMA MMKI; MAKEZA)

Horváth Márton Levente és Potyó István, MMA-ösztöndíjas zenészek, ismeretlen és zömében új darabokat mutattak be két egymást követő templomi esten. 2026. április 10-én Potyó István karmester saját együttesét, a Kolozsvári Szent Mihály Templom Szent Cecília Ének- és Zenekarát vezényelte a Szervita téri Szent Anna templomban, a következő este Horváth Márton Levente zeneszerző adott orgonaestet a Böszörményi úti református templomban.

Mindkettejük számára a kulcskérdés az volt, hogy megéri-e az a sok erőfeszítés, hogy a megszokott Bach–Mozart–Kodály-művek helyett új darabok csendüljenek fel a liturgikus alkalmakon. Az első estén Potyó István két kolozsvári misét és egy passiót vezényelt, a másodikon Horváth Márton Levente barátai szerzeményeit és saját darabjait adta elő. A közönség lelkesen tapsolt az egyes számok után, tehát levonhatnánk a gyors következtetést: megérte az erőfeszítés, így új liturgikus művek kerülhetnek repertoárba.

A taps tényét leszámítva azonban árnyalódik a kép. Április 10-én a Szervita téren Potyó István vezényletével először Ruzitska György 1. (F-dúr) miséje (1815) hangzott el. A karmester a kolozsvári zenei élet meghatározó alakjaként számos elfelejtett egyházi művet mutatott be együtteseivel újra, például Bertha Bruckenthal, Farkas Ödön és Demény Dezső kompozícióit. Potyó István kedvence azonban Ruzitska György (1786–1869), akinek a nevére az ember maga elé képzeli a reformkori, „Szamos-parti Athént”, és a romantikus magyar zene születését. Ám a mű korábban, 1815-ben született, így érthetők a Mozartot idéző dallamai és – megszorításokkal – Schubertre emlékeztető harmonizálása. Ha belegondolunk, hogy a Bécsben nevelkedett Ruzitskát a zenei pályára az agg, de szellemileg friss Joseph Haydn bátorította, és hogy tanult Franz Schuberttől is, máris másképp hallgatjuk a lendületes, érzelmekkel telített, bécsi klasszikus misét.

Ruzitska zenekarkezelése áttetsző, a korabeli templomi együttesre írt vonóskar mellé két oboa (a gyakorlatban: egy-egy fuvola s oboa) és két kürt, valamint üstdob társult. (NB. az orgona ad. libitum continuo.) Kiemelkedik a zenekari szövetből az oboa megkapó szólója, amelyet Szabó Adorján játszott. A mise személyes hangját Covacinschi Yolanda szoprán és György Róbert basszista szólói biztosították. Csak bátorítani tudom a hazai karnagyokat, hogy Mozart untig ismételt Koronázási miséje, vagy Werner Alajos Szent Mercédesz-miséje helyett tanulják meg Ruzitska darabját, mert a hívek örömmel fogadnák.

(Meghallgatható itt: https://www.youtube.com/watch?v=k9ocjA4KKEY)

Selmeczi György (1952*) a Gyermekpassiót (Passió gyerekeknek) 2026-ban idén komponálta Potyó István felkérésére. A szerző, aki a Kolozsvári Egyházzenei Biennálé spiritus rectora, és kétévente nyolcvan-száz kortárs szakrális szerzeményt néz át, valószínűleg mindenkinél jobban ismeri a jelenkori musica sacra termést. Passiója így korunk esszenciája: fülbemászó dallamok (amelyek a tárgy miatt szükségszerűen megtörnek), impresszionista harmóniák, Szent vagy, Uram-hangzású népének-imitáció és egy cseppnyi rockzene füzére. A hangszerelés szerény: két kórusból áll – a történetet eljátszó-kántáló gyermekkar, valamint egy külső kar –, ezeket egy zongora és ütők kísérik. Az est legfiatalabb szereplői a történetet mélyen átélve adták elő,  és megérdemelten kaptak nagy tapsot a közönségtől. A külső kar, a zongorista (Fodor Levente) és az ütős (Geréd István) egyenletes, magas színvonalon szólaltatta meg a művet.

Horváth Márton Levente (1983*) Szent Mihály-miséjét a kolozsvári Szent Mihály főtemplom felújítása alkalmából komponálta 2022-ben. A kíséretben a vonósokon kívül fafúvóskart (egy-egy fuvolát, oboát és fagottot, továbbá két klarinétot), valamint egy trombitát és két kürtöt, végül üstdobot, illetve orgonát alkalmazott a kórus és a szólista (Kovács Eszter éteri előadásában) mellett. A hegedűk, a csellók és a kürt kiemelt szerepet is kaptak, utóbbi például egy líd szólót játszott a Hosannában. Bár a szerző lekerekítettnek jellemezte a drámai és zaklatott hangulatú darabját, a közönséget meglepte. Ugyanis érzelmileg aszimmetrikus a mise, amelyet kiemel az – főként Ruzitska György és Selmeczi György darabja után –, hogy nem tonikán záródik. A kortárs zenében járatlan befogadó Henryk Górecki-recepciót vélhet felfedezni a darabban, mind a zenekarkezelésben, mind a tételkarakterekben. A jelenlevők a klasszikus esztétikai arányok lebontása miatt meglepődtek, de azután élvezettel hallgatták. A kórus és a zenekar érzékeny játékát néhány fúvósgikszer színezte. A mise mindenképpen új hangzással gazdagíthatja a Szent Mihály-napi vagy más ünnepi alkalmak liturgiáját, ám hivatásos előadók szükségesek az előadásához. Potyó István Kolozsvári misék hangversenye komoly érvekkel mutatta meg, hogy a magyar egyházzenei repertoár életerős tartalékokkal bír.

A nagyközönség másnap, Horváth Márton Levente orgonaestjén további új darabot fedezhetett fel. A helyszínt, a Böszörményi úti (Budahegyvidéki) református templomot az egyedi orgona miatt választotta. A műsor első két darabja Kodály-hommage volt, Barabási Árpád (1966*) Kodály-fanfárja (Fanfár, tokkáta és fúga egy Kodály-témára) a Kölcsey-kánon kulcssorát („Hass, alkoss, gyarapíts, és a haza fényre derül”) variálta, Zarándy Ákos (1982*) Prelúdiuma pedig több Kodály-kórusmű dallamaiból szőtt elmélkedő hangvételű variációsort. Mindkét kortárs darabot el tudjuk képzelni akár katolikus, akár protestáns liturgia részeként.

Hasonlóképpen elmélkedésre hívott Kákonyi Árpád (1982*) Öt korál (a tételek címe Luther Márton zsoltáraira utalnak: Jesu, wahres Brod des Lebens; Auf meinen lieben Gott; Ach, Herr, vergin all unsre’ Schuld; Quodlibet; Brich an, o schönes Morgenlicht) orgonaszvitje. A jelenleg színházi szerzőként ismert alkotó diplomadarabjában kivételes „bölcsességet” hallhatunk: a variációs gondolatgazdagságot vallomásos lírával ötvözte, és e két stílustartomány felemelő esztétikai egységet alkot. A tételsorból kiemelkedik a negyedik (Quodlibet), amelynek erőteljes lendülete eltér a többi szakrális-pasztorális hangulatától. Húsvéti vigíliákra, csendes misékre, lelkigyakorlatra, vagy öt részből álló szakrális eseményekre kiválóan alkalmas.

Éles ellentétben állt a korábbiakkal Sztojanov Georgi (1985*) Tüzek erdeje (címként helyesebb lenne: Erdőtűz) orgonafantáziája. A bolgár szerző egy balkáni népballadát dolgozott fel tizenegy variációban. A darab próbára teszi az előadó technikai képességét, a hangszer lehetőségeit és a befogadók szinesztéziaérzékenységét. Utóbbit magyarázva: mennyire tudjuk meghallani az erdőtüzet a vibráló dallamvonalú disszonanciákban? Mennyire tudunk belefeledkezni a szomorú szerelmi történetbe egy orgonadarab során? Tudjuk-e követni a népdal egyre radikálisabb absztrakcióit a variációk során? Bár utóbbi esetében a járatlan hallgató elvesztette a fonalat, az előző két kérdésre igennel válaszolhat mindenki.

(A művek meghallgathatók: https://horvathmlevente.hu/project/kortarts-magyar-orgonaantologia-no-2/)

Az est zárószáma Horváth Márton Levente saját darabja volt, amelynek a bő képzettársítást biztosító Határvidék címet adta. A cím többek között utal a hangszerelés sajátosságaira. A hagyományos komolyzenei együttesekre jellemzően a szerző orgonát, klarinétokat és dallamjátszó ütősöket alkalmazott (Arvo Pärt komponálásához hasonlatosan). Ám megszólaltat mellette ritmusszekciót és basszusgitárt is (miként a progresszív rock). Előadták: Horváth Márton Levente – orgona, Bartek Zsolt – klarinétok, Szegedi László – elektromos gitár, Juhász Balázs – ütőhangszerek: marimba, vibrafon és dobok.

A cím ugyanakkor a felhasznált anyagokra is utal. Az első hallásra is megjegyezhető dallam egy egyházias korál, amihez a szerző a Kispál együttes egyik dalából („Tegyetek el befőttet, / lesz még a Világ jövőre”) hozott létre. A határvidék túloldalát a saját zenei anyagból kialakított drámai motívumok alkották. E kettő között ingázik öt szakaszban a darab, meglepő, drámai lüktetéssel és meditatív hangulattal. A lezárás kifejezetten felemelő, mert a zene fokozatosan lassul és halkul. Végül egy pásztorfurulya hangjaival búcsúzik a határt átlépő szerző.

A cím a cikk bevezetőjében felvetett kérdésre is válasz: ez a zene a liturgia határvidékére tehető. Bevonulásra és felajánlásra túl hosszú, de áldozásra vagy elbocsátásra – ha a hívek számítanak rá – alkalmas lehet. Leginkább azonban elmélkedésre vagy zsolozsmák lezárására szolgálhat. Merthogy a zene – látványosan drámai csúcspontjai ellenére – merengő, vívódó, meditatív. Hosszú lezárása, a korállá emelt Kispál-idézet, vagy éppen a vibrafon és a marimba szólója felemeli a hívek lelkét.

Felemeltük-e a szívünket? Határozottan. Liturgikus szolgálatba illeszthetők a művek? Stilárisan biztosan. Ruzitska Györgyéért lelkesedne bármelyik közösség, Selmeczi György Gyermekpassiója a legtöbb egyházközség számára – garantált sikerrel – előadható. Horváth Márton Levente miséjéhez kell néhány szó a liturgiát vezető személytől, de hat az őszintesége.  Az orgonadarabok úgy újak, hogy közben a hagyományt frissítik fel. Egyházzenei tárgyú világi koncertek segíthetik még az ügyet. A többi a hívek dolga. Sursum corda.