Elzárt kincsek nyomában – Szegeden ülésezett a kelet- és közép-európai szimfóniakutatás

In memoriam Rozsnyai Zoltán

2026. szeptember 16. és 18. között a szegedi REÖK Palota adott otthont a Kelet- és Közép-európai Szimfóniák harmadik nemzetközi tudományos konferenciájának, amelyet az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete és az SZTE Bartók Béla Művészeti Kara közösen rendezett. A sorozat vándorkonferenciaként működik: 2024-ben Budapesten, 2025-ben Miskolcon, idén Szegeden gyűltek össze a résztvevők. Nyolc ország kutatói tizennégy előadásban járták körül ugyanazt a kérdést: mi lesz azokkal a zenekari művekkel, amelyek egykor megszólaltak, aztán eltűntek a hangversenytermekből?

A válaszok Budapesttől Athénig meglepően hasonlók voltak. Számos szerb szimfóniáról egyetlen rádiófelvétel maradt fenn. Farkas Ferenc 1952-es szimfóniáját a kritika nyomására maga a szerző vonta vissza, és csak évtizedekkel később, tételenként mentette át. Marcel Mihalovici szimfóniáinak műhelytitkait bázeli kéziratok őrzik. Aleksandar Obradović pedig – hogy műve bemutatásra kerülhessen – azt állította, hogy egy Titót dicsőítő mozgalmi dalt rejtett el az avantgárd zenekari szövetben. Ez valójában a cenzúrának szóló füllentés volt. Szóba került a szlovén zene 1945 utáni útja, az erdélyi filharmóniák kommunista kori műsora, a Macedón Filharmónia külföldi turnéi és az első görög szimfónia száz éve.

A konferencia új nézőpontot is hozott: ezúttal a karmesterek, a zenekarok és a közönség kerültek a középpontba. Egy mű sorsa ugyanis nemcsak a kottán múlik, hanem azon is, ki vezényli, ki ír róla, és van-e, aki meghallgassa. Ezt példázza Rozsnyai Zoltán pályája is, akinek emléke előtt a konferencia – és az egyik előadás – tisztelgett: 1956 után menekült magyar muzsikusokból alapította meg Bécsben a Philharmonia Hungaricát.

Az első estén a Szegedi Szimfonikus Zenekar zártkörű koncertjén Vántus István Elégiája és Bartók Concertója szólalt meg. A hangverseny előtt Gyüdi Sándor zeneigazgató a műsorkialakítás menedzseri szempontjaiba avatta be a kutatókat. Ennek során felmerült, hogy a zenekar szívesen műsorra tűzné Petar Konjović szimfóniáját, az első szerb szimfóniát – a jelen lévő belgrádi fesztiválszervező kutató pedig azonnal hozzálátott egy belgrádi meghívás előkészítéséhez.

A szakmai programot záró kerekasztalon a szervezők azt kérdezték: mi a feladatunk ma a múlt szimfóniáival? A résztvevők egyetértettek abban, hogy kutatásaik mellett a nemzetközi publikációk révén, valamint menedzserek és karmesterek bevonásával kell utat nyitniuk e műveknek a közönséghez. A sorozat következő, „Beethoven hosszú árnyéka” munkacímű állomása 2027. október 13. és 15. között Kolozsváron lesz – a Babeș–Bolyai Tudományegyetemmel együttműködésben.

Miért fontosak ezek a konferenciák? Mert a szóban forgó művek közös európai örökségünk részei, ám a nagyközönség mégis alig ismeri őket, így rejtett kincsek. Ha senki nem kutatja, nem játssza és nem beszél róluk, végleg elnémulnak. A legjobb előadások a tervek szerint a Routledge kiadó nemzetközi kötetében válnak hozzáférhetővé.

In Search of Hidden Treasures – Eastern and Central European Symphony Research Convenes in Szeged

In memoriam Zoltán Rozsnyai

From 16 to 18 September, the REÖK Palace in Szeged hosted the third International Conference of Eastern and Central European Symphonies. It was jointly organised by the Research Institute of Art Theory and Methodology of the Hungarian Academy of Arts and the Béla Bartók Faculty of Arts of the University of Szeged. The series travels from city to city: after Budapest in 2024 and Miskolc in 2025, participants gathered this year in Szeged. In fourteen papers, researchers from eight countries explored a single question: what becomes of orchestral works that were once performed, only to vanish from the concert hall?

From Budapest to Athens, the answers proved strikingly similar. Many Serbian symphonies survive in just one radio recording. Ferenc Farkas withdrew his 1952 symphony under pressure from the critics, and only decades later salvaged it movement by movement. The workshop secrets of Marcel Mihalovici’s symphonies are preserved in manuscripts in Basel. Aleksandar Obradović, to get his work performed, claimed to have hidden a mass song glorifying Tito within its avant-garde orchestral texture – in truth, a white lie told for the censors. Other papers addressed Slovene music after 1945, the communist-era repertoire of the Transylvanian philharmonics, the international tours of the Macedonian Philharmonic, and the hundred-year history of the first Greek symphony.

The conference also introduced a new perspective, placing conductors, orchestras and audiences at its centre. A work’s fate depends not only on the score, but also on who conducts it, who writes about it, and whether anyone is there to listen. The career of Zoltán Rozsnyai illustrates this well. Both the conference and one of its papers paid tribute to him: after 1956, he founded the Philharmonia Hungarica in Vienna from refugee Hungarian musicians.

On the first evening, the Szeged Symphony Orchestra gave a private concert of István Vántus’s Elegy and Bartók’s Concerto for Orchestra. Beforehand, music director Sándor Gyüdi introduced the researchers to the management considerations behind the orchestra’s programming. In the course of the discussion, it emerged that the orchestra would gladly perform Petar Konjović’s symphony, the first Serbian symphony. A Belgrade festival organiser and researcher in attendance immediately set to work on an invitation to Belgrade.

At the round table closing the academic programme, the organisers asked: what is our task today with the symphonies of the past? Participants agreed that, alongside their own research, they must open a path for these works to reach audiences – through international publication and by involving managers and conductors. The series’ next stage, under the working title The Long Shadow of Beethoven, will take place in Cluj-Napoca on 13–15 October 2027, in cooperation with Babeș-Bolyai University.

Why do these conferences matter? Because the works in question are part of our shared European heritage, yet since the wider public hardly knows them, they remain hidden treasures. If no one researches them, performs them or talks about them, they will fall silent for good. The finest papers are set to become available in an international volume published by Routledge.