„Csendben van, nevemen így szólít…”
A CSEND mint istenkapcsolat a művészetekben című konferencia ráhangoló napja a Hild-villában nem egyszerűen egy esemény volt, hanem finoman kibomló tapasztalat: egy délután, ahol a hang/szó/cselekedet és az elcsendesülés egymásból született. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésében olyan programot hívott életre, amely valóban „hangolt”: egy mélyebb figyelemre.
A délután nyitányaként Birher Nándor Máté jogász-teológus szavai kijelölték az irányt. Nem pusztán előadást hallottunk, hanem egyfajta belső formálást: a csend nem hiányként, hanem teremtő térként jelent meg. Az a gondolat, hogy a csend a szó születési helye. és jelenlétének a szív az otthona, melyet a mesterséges intelligencia nem teremthet meg bennünk, szinte tapinthatóvá vált a teremben – és ettől kezdve minden megszólalás ennek a súlyát hordozta.
Ezt a belső hangoltságot vitte tovább Fodor Miklós és Csáji László Koppány, Hegyi Botos Attila, Leveles Ibolya, Györgyi Csaba, Zöldy Pál, Fodor Miklós naputas költők különleges, műfajokat átlépő kerti performansza. A versek nem egyszerűen elhangzottak: teret kaptak. Hang, mozdulat, zene és vizualitás szőtte át őket, amivel a költészet kilépett verbalitásából, és nemcsak a színház, hanem a lelki gyakorlat felé mozdult. Ez az összművészeti kísérlet nemcsak izgalmas, hanem felszabadító is volt: a befogadás új dimenzióit nyitotta meg.
Az ezt követő költői párbeszéd Iancu Laura és Zalán Tibor között szintén egy intim, lényegi térbe vezetett. Verseik egymásra felelgetve bontották ki a csend rétegeit – hol feszültséggel telve, hol szelíd belenyugvással. A hallgató itt nem kívülálló volt, hanem résztvevő: a kimondott és a kimondhatatlan közötti finom rezdülések tanúja.
A szünet után a program új lendületet vett, mégis megőrizte a befelé figyelés ívét. Dukay Barnabás és Korb Vanessza kerti performansza szó szerint kivezette a résztvevőket a természetbe – de valójában még távolabbra, mélyebbre, önmagukba. A fák közötti megállások, a hegedű hangjai és a csend közös jelenléte különös időtlenséget teremtett. Itt a zene már nem kísérte a csendet – maga is csenddé vált.
Ezt a tapasztalatot folytatta tovább gondolati síkon Villányi G. András és Fodor György beszélgetése. „A kimondhatatlan közelében” nemcsak cím volt, hanem valódi állapot: keleti és keresztény gondolkodás, költészet és spiritualitás találkozott. A csend itt már nem csupán élményként, hanem értelmezési keretként jelent meg – olyan közegként, amelyben a jelenlét és a transzcendencia összeér.
A nap zárásaként Lovász Irén és Balla Gergely énekes csend-párbeszéde mélyen megérintette a hallgatóságot. Két generáció, két hang, mégis közös a forrás: a kontempláció. Az egymásra felelgető gyönyörű dalok és a köztük megszülető gyógyító csendek olyan ívet rajzoltak, amelyben az ember szinte észrevétlenül közelebb került önmagához. Nem előadás volt ez, hanem meghívás – egy belső útra.
A ráhangoló nap során egymással összeforrva megélhettük: a csend nem üres tér, hanem sűrű jelenlét. Egy olyan közeg, ahol a művészet, a gondolat és az emberi kapcsolat új minőségben születik meg. A Hild-villa falai között ezen a délutánon valóban „megállt az idő” – és ebben a megállásban valami lényeges kezdett el megszólalni.
A konferencia szervezői
Galéria
Aktuális rendezvények
Sorsok, szobrok, zeneművek – Könyvbemutatók a Hild-villában
Vernacular Aesthetics and the Material Memory of Recent Past in Contemporary Central European Art
Legfrissebb kiadványok
A szülők szerepe az alapfokú zeneoktatás valós és virtuális formájában
Mozgó Dó IV. Zene a katedrán
Legfrissebb podcastek
MMKI KultúrSokk Podcast – Táncművészet – A Színházi Olimpia zárása: A csodálatos Mandarin
