Április 26-28. között nemzetközi konferenciát szervezett a hazai táncantropológia helyzetéről a Csokonai Színház és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajzi Tanszék közös rendezésében a Debreceni Tánctudományi Műhely. Az esemény megvalósításában együttműködő partnerként vett részt az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet (MMA MMKI).

A debreceni Néprajzi Tanszéken ma már hagyományosnak tekinthető a tánckultúrával való tudományos igényű foglalkozás, így az évek alatt a tanszékhez is kapcsolódó kutatókból tánctudományi kutatóműhely szerveződött. A konferenciákon a tanszék tánctudományi műhelyéhez kötődő kutatók és intézmények képviseltetik magukat a debreceni kutatók mellett, így például az ELKH-DE Néprajzi Kutatócsoport, az MMA MMKI, a Magyar Táncművészeti Egyetem, illetve a Magyar Etnokoreológiai Társaság szakemberei. A március és június között zajló szakmai program második eseménye az április 26-28.között megrendezett A hazai táncantropológia helyzetéről: A tánckultúra antropológiája és művészetelméleti kontextusai című találkozó.

Bólya Anna Mária, az MMA MMKI tudományos munkatársa előadásában a BalletWhere projektről beszélt. A másfél éves V4 támogatású projekt előzményét a MMKI támogatta. A projekt a magyar balett történet kezdeteihez kapcsolódó, az első Magyar Nemzeti Színház ma már nem létező épületét, annak belső színházi terét ábrázoló MaxWhere térbe helyezett okostáblákra készült kutatási alapú tananyag. Az okostáblákon elhelyezett tananyagot lengyel, magyar, szlovák és macedón egyetemeken tesztelték. Az előadás ennek pozitív eredményeiről részletezte.

Windhager Ákos, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa a Hegel, Scruton, Wagner – avagy Madách táncai című előadásában a frissen elkezdett kutatás kulcskérdéseit ismertette a konferenciaközönséggel. A Parsifal és Az ember tragédiája műveket vetette össze a Roger Scruton utolsó kötetében leírt az „Isten jelenlétének hiánya” alaphelyzet alapján. A magyar szakirodalom eddig A Niebelung gyűrűje tetralógia világkorszakokat átölelő zenés „eposza” felől közelítette meg Madách alkotását. A jelen előadás azonban rámutatott arra, hogy Wagner utolsó operája (is) hasonló kérdéseket és válaszokat ad, mint a Tragédia. A keresztény Nagyelbeszélés egyénre lebonthatósága és az emberiség közös sorsa együttesen jellemzi a két közel egyidős „drámát”. Az, pedig, ahogy mind Parsifal, mind Ádám végig az Isten jelenlétét keresi maga a rítus – vallásos, antropológiai és színházi értelemben. A konkrét táncantropológiai szempontokat pedig a Tragédia haláltánc jelenetének megzenésítései alapján illusztrálta.

Csáji László Koppány, az MMA MMKI igazgatója Térhasználat, mozgás és tánc a kulturális antropológia szempontjából című előadásában a művészetantropológia és a táncantropológia viszonyát tárta fel, e két diszciplína tudománytörtének rövid felvázolása után. A táncantropológia sem Magyarországon, sem a nemzetközi tudományos életben az utóbbi évekig nem volt része a művészetantropológiának, ami inkább a vizuális művészetekre koncentrált, a vizuális művészetek társadalmi, történeti, kulturális hátterét, a művészet mibenlétét, szerepét továbbá az ember, mint érték- és valóságalkotó lény kulturális hasonlóságait és különbségeit kutatta. Csak sporadikusan jutott szerephez benne a „társadalmi dráma” leképződése, a színházi, irodalmi és zenei élet, a népköltészet és a tánc. Az utóbbi években azonban a művészetantropológia integratív tudományos diszciplínává válását figyelhetjük meg. A különböző társtudományok (pl. anyelvészet, pszichológia, szociológia, történettudomány stb.) eredményeinek felhasználása mellett a művészetet is tágabban értelmezi, a művészeti ágakat egymásra hatásukban vizsgálja. Előadásában a táncantropológiát konkrét példák, esettanulmányok segítségével közelítette meg: a térhasználat, a mozgás, a mimika és a gesztusok, továbbá a játék/kreativitás/alkotás dimenziójában helyezte el, így teret adva a táncot az irodalommal, a zenével, a dramatikus és más performatív művészetekkel, sőt, az építészettel is összekapcsoló komplexebb látásmódnak.

A konferencián a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, Ábrahám Nóra is előadott.

A konferencián bejelentették, hogy a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara és az MMA MMKI partnerségi, együttműködési szerződést köt egymással.