Ha egyházi szertartásra megyünk, szükséges-e, hogy ott a hívek is énekeljenek? Ha már ének, lehet-e gregorián vagy genfi zsoltár helyett Taylor Swift? És ha mindenképp énekelni kell, nem lehetne-e olyasmit, amibe az egyszerű, zeneileg nem képzett, de a szertartáson részt venni kívánó hívő is bekapcsolódhat?

Ezekre és az ezekből fakadó kérdésekre válaszoltak az előadók 2026. szeptember 14-én a Hild-villában. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete másfél évvel ezelőtt indította el nagymintás, hosszú távú kutatását, amelyben közel ezer egyházi kórus válaszolt arra a kérdésre, hogy mit, mikor és hogyan énekel a miséken és az istentiszteleteken. (Az érvényes válaszok száma ennek mintegy fele, nagyjából félezer.) Az eredmény messze meghaladta a várakozásokat, ugyanakkor olyan kérdéseket is felvetett, amelyekre a kutatást tervező szakemberek nem számítottak. Kiderült például, hogy a válaszadó kórusok közel egyharmada egyházi könnyűzenét is énekel.

A szeptember 14-i rendezvényen a négy előadó szociológiai, zenetörténeti és liturgikai szempontból elemezte a repertoárra vonatkozó eredményeket. A két bevezető előadásban Nemes Márk és Windhager Ákos, az MMA MMKI kutatói a kutatás tudományos részleteit ismertették. Bemutatták a végleges adatsort: Magyarországon kívül Ukrajnából, Szlovákiából, Csehországból, Ausztriából, Szerbiából és Romániából is érkeztek válaszok. Valamennyi megszólított felekezet válaszolt: az adventista, a baptista, az evangélikus, a görögkatolikus, az örménykatolikus, a református, a római katolikus és az unitárius is. A repertoár leggyakoribb szerzőit is ismertették: Johann Sebastian Bach művei mellett Kodály Zoltán és Bárdos Lajos dallamai szerepelnek a legtöbb kórus liturgikus repertoárjában.

Horváth Ágnes (ELTE) azt az utat mutatta be, amelyet a római katolikus népének a 19. század közepétől napjainkig, a Zsasskovszky testvérektől Dobszay Lászlóig bejárt. Kiderült, hogy a népénekkel mindig is elégedetlen volt valaki: hol a hívek, hol a kántorok, hol az egyházzene-kutatók. Rámutatott arra is, hogy a megszokott, bevált énekek sok közösségben az új énekeskönyvek ellenére is tovább éltek. A népének ugyanakkor fontos liturgikus funkciót tölt be, és a nemzedékek számos hitigazságot éppen rajta keresztül sajátítanak el.

Kónyáné Puskás Laura (Baptista Teológiai Akadémia) a baptista liturgikus zenéről tartott előadást. Számos szentírási hellyel igazolta, hogy sem a próféták, sem az apostolok, sem maga Jézus Krisztus nem nyilatkozott arról, milyen zenei stílusban kell „új éneket zengeni”. Hangsúlyozta, hogy a gospel, a spirituálé és a kóruséneklés más műfajai a baptista teológia és liturgia szerves részei.

A szenvedélyes előadást még szenvedélyesebb bemutató követte: a Baptista Teológiai Akadémia kórusa izzó hangulatú műsorral zárta az estet a Hild-villa lépcsőin. A közönség szűnni nem akaró tapssal jelezte, hogy a liturgia, a teológia és a zene hármasa hat, alkot és működik.