Idén első ízben csatlakozott az Építészet Ünnepe és Éjszakája programsorozathoz az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet. 2026. április 25-én a vezetett épületsétát és az azt követő előadást nagy érdeklődés övezte, több mint félszázan voltak kíváncsiak a Hild-villa fordulatokkal teli történetére, és a felújítási munkálatok részleteire. Az épületbejáráson a villa felújításának generálkivitelezője, a Kokas Műterem Kft. vezető tervezője, Kokas László vezette körbe a látogatókat.

Az építészet iránt érdeklődők a villa timpanonos főhomlokzata előtt gyűltek össze, majd elsőként egy rövid sétát tettek az angolparkban Kokas László építésszel, aki tizenhárom évvel ezelőtt a villa, a mellette álló, úgynevezett Svájci-lak és a 12.000 m2-es kert felújításának generál vezetőtervezője volt. A kertben megcsodálhatták a már Hild József életében is jelentős méretű, gigantikus cédrusfát, valamint a lapidáriumot, amelynek köveit az építkezés során hordták össze, és most szabadtéri kiállításként gyönyörködteti a vendégeket. A vezetett séta során az építész kitért a kertöntöző rendszerre is, amely a tetőkről lefolyó csapadékvizet terepszint alatti tárolókban gyűjti, és egy szivattyú segítségével juttatja vissza a kertbe. Mint mondta, amikor ezek a tárolók kiürülnek, akkor automatikusan átáll a rendszer a kitisztított és felújított, ásott kútra. Amikor az is kiürül, akkor lép működésbe harmadik lehetőségként a vezetékes víz. A csapat elsétált a Svájci-lak mellett, amely kutatói munkaállomást, tárgyalót, teakonyhát és vendégszobát foglal magában.

A főbejáraton belépve egy igazi klasszicista enteriőrbe érkeztek a látogatók, ahol Kokas László ismertette a villa építési ütemeit, legendás múltját. Mint mondta, Hild József a magyarországi klasszicista művészet kiemelkedő egyéniségei közé tartozott, számos bérházat, középületet, templomot épített Budapesten és vidéken. A klasszicista stílus magyar sajátossága, az antikizáló bécsi és itáliai hatások felhasználása, valamint a meghitt egyszerűségre törekvés jelent meg művein. 1844-ben, amikor már elismert és keresett, nagyra értékelt szakemberként tekintettek rá, családja és önmaga számára tervezett és építtetett nyaralót a Városmajor fölötti, akkor még csendes és félreeső budai hegyoldalban. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetnek otthont adó Hild-villa nem pusztán egy régi ház, hanem történeti dokumentum is: beszél a XIX. század polgári életformájáról, a nyaralókultúra kialakulásáról, valamint arról, hogyan alakult a budai hegyvidék villanegyede. Az épületbemutatás során Kokas László rámutatott a falfestési technikákra, rávilágítva az ezek közötti lényeges különbségekre, szóba jött a cseresznyefa is, mint a kor kedvelt asztalosipari alapanyaga, és beszélt a klasszikus politúrozásról, mint korabeli felületkezelési módszerről is. A látogatás az alagsorban folytatódott, ahol szemügyre vehették a tanúfalat, és az épület „szívcsakrájaként” emlegetett boltozatos teret, mint kőműves mestermunkát.

A program a földszinti, úgynevezett télikertben előadással ért véget. Az építész a villa építési ütemeit, levéltári fotók alapján részletezte. Kokas László kiemelte, a Hild-család birtokában nem maradt sokáig az épület, az ötvenes évek közepén Hild József eladta Malvieux bankárnak, később a gondos és előrelátó Geist-család tulajdonába került. A Geistek fontos szerepet játszottak a nyaraló további sorsában: ők voltak azok, akik a növekvő igényeknek megfelelően kibővítették, átalakították, közben ügyeltek arra, hogy a klasszicista összkép harmonikus maradjon. Hozzátette: 1889-ben Pucher József építészt bízták meg a bővítéssel, aki érzékenyen nyúlt Hild munkájához. Az oldalsó, eredetileg nyitott, oszlopos szárnyakat befalazta, s azokat oldalirányban saroktömbökkel egészítette ki. Ezáltal ugyan nőtt az épület tömege, de az arányok és a homlokzati karakter változatlan maradt. 1894-ben újabb jelentős átalakítás következett: a hátsó traktus építésével további négy helyiséget alakítottak ki, ezzel a villa a kor igényeinek megfelelő, tágas lakóhellyé vált.

Az előadás során szó esett még az úgynevezett „korhű felújítás”-ról is, hiszen kérdésként merül fel, hogy nevezhető-e korhűnek az az épület, ahova napjaink legkorszerűbb vakolóanyagait és festékeit, valamint intelligens gépészetet és az „okos ház” elektromosságát építik be; ahova – régi minta alapján ugyan, de – új nyílászárók készülnek?

A prezentáció végén tízperces kisfilm – timelapse formájában – foglalta össze az egyéves építési folyamatot. Távozáskor az érdeklődők emléklapot is kaptak, amelyen a villa külső és belső felvételei, valamint egy rövid, személyes hangvételű üzenet volt látható.

Az Építészet Ünnepe és Éjszakája fesztivál programjai 2026. április 26-án Budapesten, Pécsen és Veszprémben folytatódtak.