Jog és irodalom, haza és haladás a magyar eszmetörténetben

Történetileg úgy alakult, hogy hazánkban a közösség normatív univerzumát a jog és az irodalom együttesen határozták meg, sőt határozzák meg most is. Ez a körülmény jócskán nyomot hagyott a jogtudomány és az irodalomtudomány beszédmódján, módszertani megfontolásain, társadalmi státuszán, szerepfelfogásán. A szerteágazó, történeti és elméleti síkon is mozgó gondolatmenet azt a tézist hivatott alátámasztani, hogy a magyar jogtudomány és a magyar irodalomtudomány kérdéseit élesebb fénytörésbe helyezzük, amennyiben haza és haladás eszmetörténeti összefüggésében, egymás mellett tesszük mérlegre őket.
Az érvelés során mozgósított filozófiai, tudományos és esztétikai fogalmakat „működésük közben”, a kommunikatív cselekvők használatában sikerült tetten érni. Eötvös József, Ady Endre és Bibó István a jog és az irodalom keresztútján találkoznak. Nemcsak a máig hatóan korszerű magyar nemzeteszme példás képviselői, hanem egyúttal – három eltérő modellt alkotva – a jog és az irodalom értékeinek is tanúságtevői a magyar művelődéstörténetben. Ekként pedig a kötet a nemzetközi, valamint a magyar jog és irodalom kutatásokból kiindulva veszi szemügyre a jogtudomány és az irodalomtudomány 21. századi problémáit.