Művészettel Nevelés Tábor Törökszentmiklóson

2026. július 13–16. között Törökszentmiklóson rendeztük meg az első Művészettel Nevelés Tábort. A tábor szervezésében és szakmai programjának megvalósításában az MMA azon akadémikusai vettek részt, akik a Művészettel Nevelés Műhely szakmai irányítói is: Farkas Ádám szobrászművész, Balázs Mihály építész, Landgráf Katalin textilművész és Solymosi-Tari Emőke zenetörténész. Az esemény az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet támogatásával, Csáji László Koppány igazgató és Szepesi Judit kutató könyvtáros közreműködésével valósult meg.

A négynapos szakmai program központi témája a kapcsolódás volt: arra kerestük a választ, miként segítheti a művészet az önmagunkhoz, az egymáshoz, a közösséghez, a helyhez és a természethez fűződő kapcsolataink elmélyítését. A programot tudatosan különböző művészeti területek, oktatási szintek és pedagógiai megközelítések találkozására építettük. Az építészet, a zene, a népművészet, a képzőművészet, a múzeumpedagógia, a színház és a kreativitásfejlesztés eltérő nézőpontjai nem elszigetelten, hanem egymást kiegészítve, párbeszédben jelentek meg. A tábort a Művészettel Nevelés Hálózat szakmai közössége számára hívtuk életre. Olyan közös teret kívántunk teremteni, ahol az előadók és a résztvevők nem csupán megosztják egymással módszereiket és tapasztalataikat, hanem együtt gondolkodnak, alkotnak és tanulnak. Az előadások, beszélgetések és műhelyfoglalkozások így egyszerre szolgálták a tudásmegosztást, a közös alkotást és a személyes találkozásokat.

A kapcsolódás a tábor során nemcsak választott témánk, hanem közösen megélt tapasztalatunk is lett.

Megérkezésünk után Molnárné Kóródi Borbála vezetésével városnéző sétán ismerkedtünk meg a település történetével és nevezetességeivel. Fontos volt számunkra, hogy ne csupán helyszínként tekintsünk Törökszentmiklósra, hanem kapcsolódjunk ahhoz a helyi kulturális és közösségi környezethez is, amely négy napra befogadott bennünket.

Az első közös műhelyfoglalkozást Schopp Ildikó, a Műcsarnok múzeumpedagógusa vezette. A Ráhangolódás című kreatív programban rajzolással, bábkészítéssel és különböző vizuális elemek felhasználásával ismerkedtünk egymással. A foglalkozás már a tábor kezdetén megmutatta, hogy az alkotás egyszerre lehet az önreflexió, a kommunikáció és a közösségformálás eszköze.

Az estét Mechler Anna karnagy, író vezetésével közös énekléssel zártuk. A hang, a ritmus és az együtt megszólaló dalok oldott, mégis figyelmes légkört teremtettek. Az éneklés során a közös jelenlétre is ráhangolódtunk.

Július 14-én, a tábor ünnepélyes megnyitóján Markót Imre, Törökszentmiklós polgármestere és Csáji László Koppány, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet igazgatója köszöntötte a résztvevőket.

A szakmai program első nagyobb egységében az ember, a természet és az épített környezet viszonyát állítottuk a középpontba. Balázs Mihály építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a természet és az ember kapcsolatára épülő oktatási módszertanát mutatta be. Előadása és műhelyfoglalkozása arra irányította figyelmünket, hogy a környezet érzékeny megfigyelése, lerajzolása és értelmezése miként válhat a tanulás és a személyiségformálás részévé. Cseh András egyetemi oktató (MOME ÉTK) a jövő iskolájáról, valamint gyermekekkel közösen kialakított iskolaépítészeti elképzelésekről beszélt. Bemutatója azt példázta, hogy a gyermekek nemcsak használói, hanem gondolkodó és alkotó résztvevői is lehetnek saját tanulási környezetük megtervezésének.

A délutáni előadásokon különböző művészeti területek nevelési lehetőségeit ismertük meg. Solymosi-Tari Emőke zenetörténész, az MMA rendes tagja a művészettel nevelés személyiségformáló és közösségteremtő hatásairól tartott előadást. Bemutatta az ötszázadik alkalmon is túljutott Felfedezőúton című ifjúsági programot, valamint a Pastorale összművészeti családi sorozatot, amelyekben a zene más művészeti ágakkal együtt segíti a fiatal közönség élményszerű befogadását.

Törőcsik Katalin, a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ múzeumpedagógusa a beton történetéről, művészeti felhasználásáról és a brutalizmus építészeti világáról beszélt. Előadásán keresztül azt is megvizsgáltuk, hogyan tehetők a gyermekek és a fiatalok számára érthetővé, átélhetővé az építészettörténet összetett kérdései.

Cseke-Marosi Eszter néptáncpedagógus elsősorban az óvodás és a kisiskolás korosztály számára kidolgozott hagyománypedagógiai módszereket és foglalkozásokat mutatott be. A közös mozgás, a ritmus, a népi játékok és a hagyományos kultúra elemei olyan komplex pedagógiai lehetőségként jelentek meg, amely egyszerre fejleszti a gyermekek testi, érzelmi, szociális és kulturális érzékenységét.

Az alkotóműhely keretein belül egy új, szimbólumokat feldolgozó játékot is kipróbáltunk. A Koncz Kinga és Marosi Eszter építész (Váci Egyházművészeti Gyűjtemény) közös munkájaként létrejött SzimbólumTÁR növényekhez, állatokhoz, tárgyakhoz és elvont fogalmakhoz kötődő jelképeket foglal rendszerbe. A kártyák segítségével a szimbólumok szakrális jelentései, kulturális összefüggései és egymástól eltérő olvasatai fedezhetők fel. A műhely során ezek közül választottunk ki egy-egy jelentésréteget, amelyet mintázással és formázással tettünk láthatóvá.

A tábor következő napján, július 15-én a kreativitás fejlesztésére, a művészetpedagógiai képzés különböző színtereire, valamint a tanár, a diák és a közösség kapcsolatára irányítottuk figyelmünket.

Simon Tünde (az MKE Tanárképző Kar tanszékvezetője) és Berkó Regina (az SZTE doktorandusza) interaktív előadással, beszélgetéssel és workshoppal indította a napot. A résztvevőkkel olyan kreatív gyakorlatokat próbáltunk ki, amelyek a tanárképzésben, az iskolai oktatásban és más pedagógiai helyzetekben is alkalmazhatók. A közös munka során nemcsak módszereket ismertünk meg, hanem saját gondolkodási szokásainkra, problémamegoldó stratégiáinkra és együttműködésünkre is reflektáltunk.

A délutáni előadások a vizuális és művészeti nevelés eltérő intézményi területeit kapcsolták össze. Kissné Breczek Margit művésztanár (Fót), a képző- és iparművészeti szakgimnáziumi képzés sajátosságairól és tapasztalatairól beszélt. Előadása betekintést adott abba, hogyan találkozik a művészeti szakmai felkészítés, a személyes alkotói út és a középiskolai nevelés.

Fazakas Csilla egyetemi oktató (ELTE TÓK), a vizuális nevelés tanító- és óvodapedagógus-képzésben betöltött szerepét vizsgálta. Bemutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisgyermekkori művészeti nevelés minőségét alapvetően meghatározza a pedagógusok vizuális érzékenysége, módszertani felkészültsége és személyes alkotói tapasztalata.

Kiss Márta művésztanár, MMA Ösztöndíjas (Felvidék) azt mutatta be, hogyan válhat az iskola épülete, környezete és falfelülete a művészeti nevelés részévé. Az iskolai terek ebben a megközelítésben nem semleges hátterek, hanem a gyermekek által alakítható, jelentéssel felruházható közösségi felületek.

Dékányné Varga Krisztina vizuális kultúra tanár (Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium) és Zichó Gabriella művésztanár (Launai Miklós Református Iskola) személyközpontú művészetpedagógiai workshopján az alkotás az önkifejezés, az egymásra figyelés és a közösségi jelenlét eszközévé vált.

Zorkóczy Zenóbia erdélyi színművész filmbemutatóval és beszélgetéssel adott betekintést a székelyföldi roma gyermekekkel végzett színházi és irodalmi nevelési munkájába. A bemutatott folyamat azt példázta, miként teremthet a művészet megszólalási lehetőséget, önbizalmat, közös élményt és valódi találkozást eltérő társadalmi és kulturális hátterű közösségek között.

A négynapos program utolsó délelőttjén Tarnai Katalin művésztanár vezetésével élményfestésen vettünk részt. Megismerkedtünk a színek egymáshoz való viszonyával és a színhasználat alapvető szabályaival, majd Claude Monet festészetéből kiindulva saját képeket készítettünk.

A közös festés lehetőséget adott arra, hogy elmélyítsük és alkotói formában is feldolgozzuk az előző napok élményeit. A tábor így nem egy hagyományos összegző előadással, hanem színekkel, képekkel, személyes alkotásokkal és kiállítással zárult.

A visszajelzések megerősítettek bennünket abban, hogy szükség van olyan alkalmakra, amelyek a konferenciák kötöttebb kereteinél több időt hagynak a beszélgetésre, a módszerek kipróbálására.