II. Vikár-nap, 2026. április 2., Hild-villa

„A magyar népzene az anyanyelvünk” – ismételték el a II. Vikár-nap előadói Kodály Zoltán egykori felismerését. Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet második alkalommal szervezett vitanapot a magyar népzene egyes kérdéseiről. Amíg tavaly nagyívű kutatások akadémiai disputája zajlott, idén a magyar népi vonósjáték hitelességéről beszéltek a résztvevők. Megszólalásaik középpontjában az állt, hogy népzenei előadások esetében milyen jó gyakorlatokat látnak a népzene hiteles megismerhetőségére, továbbadására és e hagyomány őrzésére. 

Így például azzal egészítették ki a kodályi kijelentést, hogy a magyar beszéd a népzenével fakad egy tőről. A magyar beszéd lejtése, hangsúlyozása és ritmusa azonos a népzene lejtésével, hangsúlyozásával és ritmusával. Így azok a tanmenetek, amelyek a kettőt elválasztják egymástól, kudarcot kudarcra halmoznak – hangsúlyozta a rendezvény egyik házigazdája, Kiss Eszter Veronika zenetörténész, népzenekutató (Vujicsics Tihamér AMI, Szentendre), aki barokk hegedűsként a régizenei gyakorlattal is párhuzamot vont. A dal szövege, dallama és zeneisége összetartozik, amelyet ráadásul a paraszti hagyományban mozgás is kísért.

Pávai István akadémikus (MMA) a hitelesség számos ismérvét vette górcső alá. Azzal a tanulsággal kezdte előadását, hogy a gyűjtés nemcsak zenei, emberismeretet is igényel. Megesett, hogy a helyi prímás féltette a tudását a nagyvárosi gyűjtőtől, s ezért sokkal gyengébben muzsikált, mint szokott. De az is előfordult, hogy riválisnak nézte, és minden elemet túlcifrázott. Az előadó arra is hozott példát, hogy a népzenei hitelesség eltér a komolyzenei elvárásoktól. A táncház közönsége ugyanis elsősorban pregnáns ritmust vár el. Ezenkívül igénylik az általuk ismert dallamokat is, de ha abba fals hang, vagy eltérő sorvariáns kerül, azt elnézik. A harmóniák használata viszont mellékes, azt a legtöbbször nem is hallják a táncosok, a ritmussal ellentétben. Utóbbit árnyalja, hogy Széken csak dúrakkordokkal játszanak, de Kalotaszegen is hosszú ideig csak abban zenéltek, ám egy ideje a szeptimeket és a mollt is használják. Végül még egy érdekesség: gyakorló zenészként tudjuk, hogy lassú zenét (pl. keservest) játszani sokkal nehezebb, mint gyorsat (pl. szaporát). Mert a kontrásnak tökéletesen kell követnie, hogy a prímás mikor ér az adott dallamrészhez.

Árendás Péter (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) a brácsa, Mohácsy Albert (Dűvő együttes, „Bartók Konzi”) a bőgő és Vizeli Máté („Bartók Konzi”, Tóth Aladár Zeneiskola) a hegedű és a brácsa népzenei oktatása kapcsán fogalmazta meg kérdéseit. A vitájuk egyik központi tárgya az alapvető, „klasszikus zenei” hangszertanulás volt. Segíti-e a népzenészt, ha klasszikus zenei gyakorlatokat, etűdöket és kifejezést tanul először? Meddig segítség a komolyzenei tapasztalat (ismerve azt a tényt, hogy a Zeneakadémián egy időszakban sokan felvették a klasszikus hegedűt szabadon választható tárgyként)? Itt hangzott el Árendás Péter tanári ars poeticája: „Ahol a fókusz, ott az eredmény.”

Egybehangzóan állapították meg, hogy a zenésztanulónak el kell szakadnia a hagyományos hangszerjátéktól, és hogy a gyerekkori énekelsajátítás a kulcsa a későbbi hangszeres tudásnak. Ahhoz pedig új tanmeneteket kell írni. A kilencvenes években elfogadott tanmenetek a felnőtt tanulóknak készültek, ám az utóbbi két évtizedben a hangszeres diákok átlag életkora csökkent. Ma már gyerekeknek szóló hangszeres iskolákra van szükség. Így például jelenleg a népzenei iskola kezdő anyaga a széki zene, noha ahhoz jó pár év tanulás szükséges. A II. Vikár-nap résztvevői épp ezért tűzték ki azt a célt, hogy a beszélgetések tanulságai alapján egy új tanmenet-koncepciót vázoljanak fel.

A kérdésfelvető előadásokat hosszú vita követte, amelyet Vizeli Máté és Kiss Eszter moderáltak. Az elhangzottakhoz hozzászólt Virágvölgyi Márta (Óbudai Népzenei Iskola), a magyar hangszeres népzene lejegyzésének meghatározó szaktekintélye, továbbá Sipos Mihály (a Muzsikás együttes alapítója) és Jánosi András (MMA). A résztvevők úgy látták, hogy a megkezdett beszélgetést – mind a hangszerhasználatról, a zeneiskolai tanmenetekről és magában véve a hitelességről – folytatniuk érdemes. Ezért az MMA MMKI 2026. október 1-jén rendezi meg a III. Vikár-napot, a magyar népi vonósjáték gyakorlatáról „Néptánc frígben” címmel.