A Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz első vitanapja
Az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete 2026. március 30-án rendezte meg a Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz (MAKEZA) első vitanapját. Manapság, amikor a tömegközlekedés során az utastársaink a fülhallgatón keresztül is ránk kényszerítik saját ízlésüket, felszabadító azon elmélkedni, hogy vajon a 19. századi „kismesterek” miséi illeszkednek-e korunk liturgikus szolgálataiba. Noha elsőre tűnhet a kérdés mellékesnek a hívőszámcsökkenéssel szemben, ám az egyházzenei jelenlét éppen azt a hiteles aurát teremtheti meg, amelyben a liturgia kinyílik a gyülekezet fele. És hosszútávon a gyülekezetek megmaradását is elősegíti.
A MAKEZA Szerkesztősége 2025. augusztus 20-án indította el a hazai, illetve a szomszéd országokban élő magyar keresztény közösségek körében a liturgikus szolgálatot ellátó kórusok felmérését. A mostani, nagyheti vitanapon a közel háromszáz, teljesértékű adatsor vizsgálata a repertoáradatokkal kezdődött. A meghívott előadók feladata az volt, hogy a „kis-” és „nagymesterek” munkásságát, azok helyét a rendszeres liturgiai gyakorlatban és a hívek együtténeklését vizsgálják meg.
Horváth Ágnes (ELTE, LFZE oktatója) azt mutatta be, hogy Bräuer Ferenc és Engeszer Mátyás darabjai nemcsak népszerűek voltak egykor, de olyan mesterségbeli tudással írták meg azokat, hogy Liszt is vállalta egy-egy alkotásuk vezénylését. Köncse Kriszta (KRE oktatója) további „kismesterek” munkáiból idézett, s sokan kapták fel a fejüket, hogy a legfeljebb lexikonból ismert Kleinmann György is „mennyire ismerte a szakmát”. Papp Anette (KRE oktatója) negyedévszázadnyi tanári-karnagyi tapasztalataiból mesélt a református vesperás-sorozat tanulságairól. Történeteivel, miszerint egy kis (énekes) közösség is létrehozhat értékálló teljesítményt, a mustármag példázat működését szemléltette.
Végül Selmeczi György zeneszerző (MMA rendes tagja) a kolozsvári egyházzenei biennálék szervezőjeként beszélt arról, hogy a magyar zeneszerzés az elmúlt négy évtizedben az egyházzene területén a világ élvonalába került. Felismerését azzal is alátámasztotta, hogy nem csupán a szűkebben értett szakmai érdeklődik az egyházzene iránt, hanem a nagyközönség és maguk a hívek is nyitottak a kortárs zenei értékekre.
Az előadásokat hosszú vita zárta, amelynek moderátora Horváth Márton Levente zeneszerző-karnagy (LFZE) volt. Kiemelte, hogy a kortárs liturgikus zene legnagyobb kihívása az őszinteség, a szerzői mívesség és az egyházi előírások mellett a konkrét gyülekezetek megszólaltatása. A hozzászólók: Dobszay Ágnes (LFZE), Sapszon Ferenc (MMA rendes tagja), Mohay Miklós (MMA rendes tagja), Huszár Lajos (MMA rendes tagja), Bódis Tamás (LFZE), Czakó Dóra (ELTE), Gulyásné Somogyi Klára (LFZE) és Pócs Miklós (Evangélikus Kántorképző) hangsúlyozták, hogy a liturgia máig olyan keret, amelyben az Isten és a hívek párbeszédet folytatnak. A párbeszéd része a repertoár megújítása, a zenetörténeti értékek visszatérő megidézése, a kortárs zene aktív használata, de a gyülekezetek megénekeltetése is. Egyben egyet értettek abban is, hogy a „kismester”, ha tudta a szakmát, akkor mester volt – és a repertoárnak alappillére lehet.
A MAKEZA következő, „Dávid király gitárja” vitanapját 2026. június 11-én rendezi meg, amelyet a gitárkíséretes egyházi kórusok működéséről, repertoárjáról és a hagyományos liturgiába való bevonhatóságáról kezdeményez párbeszédet.
A MAKEZA kérdőíve 2026. április 6-ig a következő linken tölthető ki: https://makeza.survey-research.net/677283?lang=hu
Galéria
Aktuális rendezvények
Vernacular Aesthetics and the Material Memory of Recent Past in Contemporary Central European Art
Tendenciák a divatkutatásban III.
Legfrissebb kiadványok
A szülők szerepe az alapfokú zeneoktatás valós és virtuális formájában
Mozgó Dó IV. Zene a katedrán
Legfrissebb podcastek
MMKI KultúrSokk Podcast – Táncművészet – A Színházi Olimpia zárása: A csodálatos Mandarin
