allarrow-downarrow-leftarrow-rightarrow-upcalendarcategorychevron-downchevron-leftchevron-rightchevron-updatadatededoidownloaddurationenenvelopeeventfacebook-altfacebookfilterforwardhamburgerhuinfoinstagramlinkmailmediaMTMTorcidpausepeoplepersonphone-callphonepinterestplay-circleplaypostpublicationquoteresearchrewindsearchsettingssharespotifystoptagstiktokuservolume-mutevolumeyoutube
„…jártam ott, hol nincs világos, nincs sötét…” Filozófia, lélektan és metafizika Babits irodalomelméletében

Babits Mihálynak az irodalom tudományos meghatározására tett kísérleteiben három irányú, elmélyült, de rejtett szaktudományos érdeklődés mutatható ki. E szövegek – lélektani motívumokat is tartalmazó – ironikusságát a használt irodalomelméleti fogalmak nyilvánvaló ellentmondásossága teremti meg. Az elemzés második szakasza amellett érvel, hogy Babits változó – Bergsonétól Szent Ágoston etikája felé forduló – morális érdeklődését irodalomelméleti szövegei is tükrözik. A kutatás utolsó fejezete a költő tudatlírája és Zalai Béla metafizikája közötti hasonlatosságot tárja fel. A szövegvizsgálat azt bizonyítja, hogy Babits irodalomelméletében a költői én fogalma a tudat és az öntudatlanság lélektani állapotából ered, ezért az irodalmi kifejezés lehetőségei egyben metafizikai teret is jelentenek az én számára.