Bemutatkozik a Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz – zenés áhítat ismeretterjesztő előadásokkal

Az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódva 2026. szeptember 14-én 17 órától a Hild-villában ökumenikus zenés áhítattal és ismeretterjesztő előadásokkal mutatkozik be a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet 2025-ben indult nagyszabású kutatási projektje, a Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz.

Előadások:
– Horváth Ágnes: Közízlés vagy tudatosság? A katolikus népének útja 1855-től napjainkig
– Windhager Ákos: Istenképeink – kérdések a hétköznapi hitélet és a liturgikus repertoár kölcsönhatásáról
– Kónyáné Puskás Laura: Az istentiszteleti zene teológiája – Hagyomány és megújulás párbeszéde
– Nemes Márk: A liturgia statisztikája – az egyházzenei kóruskutatás számszerű tanulságai

Fellép továbbá a Baptista Teológiai Akadémia Kórusa.

A Magyar Keresztény Egyházzenei Atlaszról (MAKEZA) Dr. Nemes Márk, a nagyszabású kutatási projekt egyik felelőse, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet fiatal kutatója mesél:

2025 augusztusában, közel egyéves, kiterjedt szakmai egyeztetést követően a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete számos hazai felsőoktatási intézménnyel és egyházzenei szervezettel együttműködve pilotprojektet indított el Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz (MAKEZA) címmel, hogy feltérképezze a magyar nyelvterületen működő, liturgikus szolgálatot ellátó, keresztény és keresztyén kórusok tevékenységét, repertoárját és működési körülményeit. Első ütemben az adventista, a baptista, az evangélikus, az örmény-, a görög- és a római katolikus, a református, valamint az unitárius felekezetek kórusadatait vizsgálták kérdőíves módszertannal.

A konzultációs alkalmak során kialakított, közel 150 kérdéses online kérdőívre 2026 áprilisáig eltelt 8 hónapban 1277 kattintás érkezett, amelyek értékelése során ~350 teljes kórusadatsor és ~600, részben kitöltött, ugyanakkor érvényes és kutatható adatsor került kivonásra.

A Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz (MAKEZA) kutatás ezzel az adatmennyiséggel hazánk eddigi legnagyobb, a jövőben a teljesség igényére törekvő, bővíthető adatbázisát alapozta meg, amely a magyar egyházzenei, egyházszociológiai és kórusszakmai tudományterületek, valamint a felekezetek számára is értékes és részletgazdag platformot fog teremteni. A platform lehetőséget ad egyes felekezetek, plébániák és gyülekezetek liturgikus életének részletes áttekintésére, alapvető demográfiai adatok és tendenciák kimutatására és összevetésére, valamint az egyes kórusok repertoárjaiban megfigyelhető változási dinamikák feltárására is. A projekt artikulált célja továbbá a felszín alatt megbúvó kihívások és belső krízisek feltárása a hazai kóruséletben, valamint ezekkel kapcsolatban a vizsgált adatok és lokális, jó gyakorlatok alapján esetérzékeny ajánlások megfogalmazása is.

A kutatásba bevont szakmai kör igen széles: egyetemi oktatók, hazai egyházi és egyházzenei szaktekintélyek, kántorképző intézmények munkatársai és végzett hallgatói, valamint több jelentős hazai kórus vezetője is szerkesztőbizottságunk tagja. Közülük kiemelendő: B. Kaskötő Marietta, Bódiss Tamás, Bólya Mátyás, Csákány Csilla, Dobszay Ágnes, Gulyásné Somogyi Klára, Hermann Szabolcs, Horváth Ágnes, Horváth Gergely, Horváth Márton Levente, Józsa Mónika, Juhász Zsuzsanna, Kónyáné Puskás Laura, Löfi Gellért, Márk Attila, Molnár Levente, Nemes Márk, Oberrecht Ádám, Orbán Csala, Péter Éva, Pócs Miklós, Potyó István, Sapszon Ferenc, Sebestyén-Dósa Eszter, Sófalvi Emese, Tardy László, Varga László atya és Windhager Ákos.

A  kutatási projekt kiterjedt szakmai partnerhálózattal valósul meg, többek között olyan hazai és széles magyar nyelvterületen működő szervezetek és oktatási intézmények együttműködésével, mint a Magyar Egyházzenei Társaság, az Országos Magyar Cecília Egyesület, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet, a Babes-Bólyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kara, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Evangélikus Egyház Országos Egyházzenei Bizottsága, a Magyar Református Egyház Országos Egyházzenei Igazgatósága, a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Intézete, a Baptista Teológiai Akadémia, a Adventista Teológiai Főiskola és a Kárpát-medencei Egyházzenei Biennálé.

2026 januárjában a kutatás adatgyűjtési fázisával párhuzamosan az MMA MMKI elindított egy eseménysorozatot, amely során olyan kulcskérdések kerültek megvitatásra, mint a történeti repertoár jelenlegi használatának és a kortárs zene megjelenésének kihívásai, a kórusok működése és az énekkultúra változása napjainkban, valamint a csökkenő hívőszám egyházzenére gyakorolt hatása.

 2026 márciusában a MAKEZA szerkesztősége dedikált szakmai napot tartott, amely során megkezdték a ~300 teljesértékű adatsor részletes átvizsgálását, továbbá meghívott előadók révén mindezeket a hazai „kis-” és „nagymesterek” munkásságának fényében kontextualizálták. A vitaalkalom lehetőséget nyújtott olyan témák áttekintésére is, mint a hívek együtténeklésének dinamikája a rendszeres liturgiai gyakorlatban, vagy a népies ütemváltozások és a zenei harmóniák fontossága a közös éneklés alkalmával. A program során kiemelt figyelmet kaptak a hazai mesterek liturgikus tételei, köztük Bräuer Ferenc, Kersch Ferenc és Demény Dezső munkássága is. A szerkesztőség nyilvános, moderált diskurzus keretei között vitatta meg továbbá a művészi zene és a gyülekezeti ének hangsúlypontjainak ideális helyzetét, a kortárs szerzők új istentiszteletre írt darabjainak szakrális cselekményt előtérbe helyező beemelését, valamint a gyülekezet megszólítását az új, ugyanakkor kevésbé ismert és zeneileg beágyazott művek révén. A vitaalkalom csúcspontját azon kérdés vitája jelentette, mely felvetette a hivatásos virtuóz zenész önmegvalósító kántori szerepét a magyar egyházzene színvonalának előrevitelében.

2026 júniusában, az adatok feldolgozása során magas számban megjelenő „gitáros kórusok” kérdését vitatta meg a MAKEZA szerkesztősége egy nyilvános vitadélután keretein belül. A gitárral kísért kórusok esetében az eddigi beszélgetések során három szempont vált világossá: magas színvonalú, schola és más jellegű kórustevékenységet csak központi szerepű szervezetek tudnak megvalósítani, amelyek mögött állandó nevelőmunka is folyik (pl. kórusiskolák), de amelyek termékenyítő hatása a legtöbbször nem terjed túl a saját liturgikus helyszínükön. Másodsorban el lehet érni magas színvonalú, liturgikus teljesítményt úgy is, hogy az egyház valamely szervezete fizet a hivatásos közreműködőknek, ám az sem a nem hivatásos énekesekből szerveződött kórust, sem a híveket nem tudja közösségé szervezni. Harmadsorban az egyházi központokban és az azokon kívül tevékenykedő lelkipásztorok, ha dönteni kell, hogy közösséget építsenek vagy a zenetörténeti kánon csúcsához tartozó műveket adjanak elő, rendszerint az elsőt választják. Tehát, ha egy fiatal hívő gitárral, fuvolával vagy zengő tamburával kezdi dicsérni az Urat, és ahhoz társak csatlakoznak, a lelkész őket fogja bátorítani, míg a Reger-fúgát játszó orgonistát türelemre inti.

A gyűjtött adatok feldolgozása jelenleg is folyamatban van. A projekt két felelősének – Dr. Windhager Ákos Károlynak és Dr. Nemes Márknak – ütemterve szerint 2026 őszétől ismételten megnyitásra kerül a kitöltői platform, hogy tovább gazdagodjék az eddigi, részben feldolgozott adatállomány.  Terveik szerint 2026. év végére összeáll az a letisztított és rendszerezett adatbázis, amelyet a nyilvánosság számára is kutathatóvá és elérhetővé tesz a MAKEZA szerkesztőbizottsága, és amelynek első szakmai igényű feldolgozásáról egy neves angol nyelvű folyóirat hasábjain olvashatnak az érdeklődők. A tervezett platformon minden kitöltő kórus térképes adatvizualizációval kerül rögzítésre. Adataikat kereszttáblás formátumban, valamint önálló adatlapokon is megismerhetik az oldalra látogatók. Ezen felül a MAKEZA szerkesztőbizottsága az elemzett adatokkal kapcsolatban folytatja rendezvénysorozatát és vitaalkalmait. A projekt végcélja, hogy egy időben nyitott, folyamatosan frissíthető és felhasználóbarát kutatói-olvasói platform szülessen, amely a lehető legszínesebb képet nyújtja a hazánkban jelenleg esztimált 1500–2000 kórussal kapcsolatos működési és repertoárinformációkról.